Magyarországon mintegy 210 ezer, 18 évesnél fiatalabb gyereket nevelő egyszülős család van. Szegénységi kockázatuk nem csak a teljes népességéhez, de a gyerekes családokhoz viszonyítva is magas. Egy kereső, jövedelemszerző szülő kiesése jelentősen megnöveli a szegénységi kockázatot: az egyszülős családok között évek óta az egyik legmagasabb a szegénységi arány. Részletes adat és információ azonban kevés van.

Egyedül az árral szemben

Volt idő amikor én magam is az egyszülős családok táborát erősítettem. Átéreztem ennek a nehézségét, és mindent ami ezzel jár. Életem ezen részére visszatekintve nagyon nehéz időszaknak gondolom. Amit tapasztaltam, hogy valóban mindenben egyedül maradtam akár egy döntési helyzet, akár feladatok megoldása. A munkám értékelése is erősebb volt számomra. Fontos volt hogy mindig a maximumra törekedjek. De, persze pont ilyen helyzetekben képtelenség a maximumot hozni magadból. Hiszen annyi felé forgácsolódik egy ilyen élethelyzetben az ember. Talán a legborzasztóbb, hogy ezt nem veszi észre. És képes egész a kimerülésig hajtani. Kautikus világ képe rajzolódik ki gyakran az emberben egy ilyen élethelyzetben. Jöhetnek segítő kezek ilyenkor. Én magam vallom is hogy ilyenkor érkezik is, csak tudnikell észre venni, meglátni. De egy biztos ezek a segítő kezek egy sem olyan stabil, mint ami lehet egy normál családi kapcsolat rendszerben. Azonban azzal én magam is úgy vagyok rossz kapcsolatból inkább kilépni, mint évekig értelmetlenül benne  szenvedni mindenkire hatással lenni.

Nagyon lényeges, hogy - bár nem tökéletes családban élünk vele - megtanítsuk a legfontosabbra a gyerekünket: hogy kell boldognak lenni. Ha a gyerek csak önsanyargatást, önsajnálatot lát a kis világában, maga körül, akkor ezt tanulja meg. A megvásárolható javaknál sokkal fontosabbak az önfeledt pillanatok.

Az egyedülálló szülőnek a rugalmasság 'leckéjét' kell elsajátítania; így azt is, hogy a családban mindenki boldogsága egyaránt számít.

Azt hiszem, aki gyerekkorában megtanulja, mi az a boldogság - és hogy ennek semmi köze ahhoz, hogy éppen mit tudunk megvenni -, az ezzel a képességgel él tovább. Ha egy ember úgy dönt, hogy kilép egy kapcsolatból, akkor az minden bizonnyal egy felelős döntés, annak érdekében, hogy boldog legyen. Így a válást, szét költözést jó értelembe kell megélni, minden nehézség árán is. Mivel a végső cél a boldogság. Így szülőként a boldogságot kell sugalni a gyerek felé. A legfontosabb ehhez a megfelelő mikro környezetet kell megteremteni, ha már ilyen fontos döntést hoztunk, amely kihat a körülöttünk élőkre is nagy mértékben.