Hagyományos nukleáris család
Mit is értünk család fogalmán? A társadalomtudomány
meghatározása szerint a család a társadalom legkisebb egysége. A szűk
család, az úgynevezett nukleáris család a szülőpárból és az ő
gyermekeikből áll. Ezt öleli körül a tágabb család a nagyszülőkön az
unokatestvéreken át a nagynénikig, nagybácsikig stb ..sokan. A
társadalom régen egyszerűbb, határozottabb szerepelvárásokat közvetített
a családtagok felé. Sőt a múltban, a nagycsaládokban általában több
generáció élt együtt, ezzel többfajta szerepkínálatot mutatva az
utódnemzedéknek. A XX. század első felében a családi életforma értékeit,
normáit a nő és a férfi törvényes házassága és az ebből született
gyermekek jelentették. A tradíciók, tekintélyek érvényesítése működtette
a családi dinamikát. Nagyon fontos normatívaként volt jelen, hogy a
család az esetleges konfliktusok ellenére is kifelé harmóniát, egységet
mutasson. Mondhatni egyfajta burokként szolgáljon. A család mint egység legyen az a hely ahol védelmet kapnak a családtagok. A külső tényezőket igyekeznek kizárni.
A mai társadalomi viszonyok között a hagyományosnak nevezett
családmodell kevésbé tud érvényesülni és sokszor szocializációs
folyamatának sem tud eleget tenni. Újfajta normák vannak kialakulóban,
ami a tradicionálissal való szembefordulásban mutatkozik meg. Mára a
hagyományos férfi-női szerepek összekeveredtek, a nők tömeges munkába
állásával. Ezáltal a családi relációk megváltoztak, a nők életében
nagyobb szerepet kezdtek betölteni az olyan életcélok, amelyek a szűk
családi szerepeken túlmutatnak. Újfajta életvezetési stratégiák jelennek
meg. A közgondolkodás megengedőbbé vált a házasságon kívüli, a házasság
előtti, a szokásostól eltérő/bi-homo/ szexuális kapcsolattal szemben.
Elnézőbben tekintenek a házasságon kívüli gyermekvállalókra is és
könnyebben tolerálja a társadalom a házasság felbomlásának tényét is.
Magyarországon ma minden második házasság válással végződik. Ez elég riasztóan hangzik. A válás lehetőségével a társadalom nyitott utat ad a családi együttélési formák különböző alternatíváinak. Ma nagyon népszerű a csak együttélési, illetve a szóló életforma egyaránt. Egyre több a gyermekét egyedül nevelő szülő, a bi-homoszexuális kapcsolatban élők száma is.
Növekszik azoknak a száma is, akik a közös gyermek születése ellenére sem terveznek házasodni. Ennek hátterében egyaránt előfordulhat az anyagi függetlenség megőrzése vagy a külvilágnak szóló egyfajta szabadság-szimbólum tükrözése.A családok új együttélési formájában így a szülőpáros, már nem csak a
közös gyermekeket, hanem a különböző kapcsolatokból született
gyermekeket nevelnek. Az ő életük nemcsak a szülőpárhoz, hanem a
különböző kapcsolatokból származó szülőkhöz kötődik. Az új életformával,
új nehézségek, különböző szokások, elvárások, normák, szemléletmódok
ütköznek össze egymással, ami új kihívásokkal szembesíti a családot, új
megoldásokat várva tőlük.
Azonban, modernizáció ide, modernizáció oda, elmondhatjuk, hogy még a
mai XXI. századi modern társadalmunkban is, a gyermekek nevelésének,
személyiségfejlődésének legfontosabb, legideálisabb közege a család. A
gyermekek ösztönösen ragaszkodnak a családhoz és leginkább arra vágynak,
hogy a családon belül az édesanyjuk és az édesapjuk együttesen nevelje
őket.