Az első tudatos pillanatok -  valami van

2020.08.24

Bevallom nem is számítottam már arra, hogy még egy baba érkezik a családba. 40 évet töltöttem be, úgy voltam vele, hogy most már ha eddig nem jött össze akkor már mondjunk is le a párommal. Erre ez az utolsó számomra kiadott határidő máshogy alakult. Késett. Több napot késett ami nekem nem szokott igazán. De gondoltam lehet a változó kor elő szele is. Néhány nap késést követően gondoltam beszerzek egy tesztet. Abból is a legolcsóbbat vettem, mert gondoltam á fölösleges úgy sem lehet az. Nem jöhetett pont most össze a baba. Megcsináltam a tesztet ráadásul nem is reggeli vizeletből, hanem egy délutániból. És egy iszonyatos halvány két csíkos lett. Mondtam is magamnak ez biztos elázott elmaszatolódott. De addigra már én magam is kíváncsi voltam, hogy akkor most mi is a helyzet. Úgyhogy elszaladtam egy biztosabb tesztért a drogériába. És hazaérve megismételtem a tesztet. Na ott már egyértelmű pozitív jel látszódott. Fel se fogtam az egészet. Minden olyan zavarosnak tűnt. Micsoda én tényleg ismét babázni fogok? Atya ég nagycsaládosok leszünk. Elfogott valami kezdeti pánik. Most hogyan tovább. Hogy fog ez beilleszkedni az eddigi életembe. Pont amikor már azt terveztem, hogyan kezdem ismét újraépíteni magam. Hiszen a kisfiam most már kezdi az iskolát. Kicsit jobban önállóbbá vált. És most minden kezdődik előről. De ott volt a gondolat egy baba az mindig jó. Egy új életnek mindig örülni kell. De én miért nem érzem azt az igazi kezdeti boldogságot. Bizony nem éreztem ezekben a napokban a boldogságt. Végtelen nagy kavar és zűrzavar lépett az érzelem világomba. 

Az egész történetbe a meglepetés mégsem volt annyira meglepetés. Voltak jelek az életembe a tesztet megelőző napokban.  De erről egy következő blogban írok. 

Furcsa és különös napok jöttek egymás után ezekben az időkben. Nem ismertem magamra. Nem értettem a taszító, tagadó érzéseimet. De azt hiszem ezt is megengedtem magamnak. És ez jót is tett nekem. Belementem a dühbe a hisztibe, a kétségbeesésbe. Hagytam hagy ragadjon el. Nem tudtam ekkor igazán azonosulni a más állapotommal vállalom.

©1054.Budapest, Honvéd u. 3.  e-mail: eselyegyesulet@gmail.com
Az oldalt a Webnode működteti
Készítsd el weboldaladat ingyen!